A khir-főző edény
(nepáli mese)
Réges régen élt egy földműves, akit Kenyérevőnek hívtak. Azért kapta ezt a nevet, mert mindig hét kenyeret vitt magával a munkába. Egy nap, amikor a mezőn dolgozott, hirtelen maró éhséget érzett, ezért elkezdte kibontani a kenyeres zsákját. Miután kibontotta így szólt: Meg fogok enni egyet, kettőt, hármat, négyet, ötöt, hatot vagy mind a hetet! A közelben volt egy barlang, ahol egy démon élt a hét gyermekével. A démon hallotta, amit a férfi mondott és úgy értette a férfi azon gondolkozik, hogy megeszi mind a hét gyermekét. Kijött hát a barlangból és így szólt a földműveshez: Kérlek ne edd meg a gyermekeimet, adok neked inkább egy tejberizs-főző edényt! Azután adott a férfinak egy edényt, aki azzal a nagynénje házához ment, hogy ott töltse az éjszakát. Amint odaért, azonnal mindent elmesélt a nénikéjének a démonról és az edényről. Rögtön ki is akarta próbálni, hát így szólt: Edény, főzz tejberizst! Legnagyobb ámulatára az edény azonnal tele lett tejberizzsel. Miután elment aludni, a nagynénje kicserélte a csodás edényt egy másikra hasonló kinézetű közönséges edényre. Másnap a földműves fogta a rossz edényt és hazament. Legközelebb, amikor szokásához híven ment a mezőre dolgozni, ismét hét kenyeret vitt magával. Ahogy kibontotta a kenyeres zsákot kezdte is mondani: Meg fogok enni egyet, kettőt, hármat, négyet, ötöt, hatot vagy mind a hetet! A démon rémülten jött elő a barlangjából és így kérlelte a férfit: Ha megkíméled a gyermekeim életét, adok neked egy aranyat ürítő kecskét!
Tovább olvasom